Nazianzi Szent Gergely a 4. század egyik legnagyobb teológusa volt, aki ragyogó értelmével és érzékeny lelkével az Egyház és az antik kultúra párbeszédét is formálta.
Előkelő kappadókiai családban született, édesanyja, Nonna mélyen hívő keresztény volt, aki fiát Istennek ajánlotta.
Tanulmányait korának legjobb iskoláiban végezte: Cézárea, Alexandria és Athén voltak szellemi fejlődésének állomásai, ahol barátságot kötött Nagy Szent Vazullal is.
A tudomány és a költészet különösen közel állt hozzá, és már fiatalon úgy érezte, hogy az irodalom és a hit nem egymás ellen, hanem egymást kiegészítve létezhet.
Visszatérve hazájába szónokként szerzett hírnevet, de belső vívódásai miatt vonzotta a magány és a szemlélődés is.
Barátja, Vazul püspökké válása után Gergelyt is püspökké szentelték, bár ő ezt nehéz szívvel fogadta, és többször visszavonult.
Később Konstantinápolyban szolgált, ahol a katolikus közösséget erősítette az ariánus viták közepette, és nagy hatású teológiai beszédeket mondott.
„Semmit sem találok csodálatosabbnak, mint magunkba szállni és párbeszédet folytatni Istennel.”
Később lemondott püspöki tisztségéről, és visszavonultan, írással és imádsággal töltötte életét.
Írásai és költeményei révén a keresztény misztika és a teológia egyik legnagyobb alakjaként tisztelik, aki 389 körül halt meg.