Majdnem száz évet élt a sivatagban, de legnagyobb küzdelmét nem a pusztával, hanem saját önmagával vívta.
Eredetileg alexandriai kereskedő volt. Harmincéves korán túl azonban mindent hátrahagyott, hogy remeteként csak Istennek éljen.
A líbiai sivatag egyik legszigorúbb közösségéhez csatlakozott. Pap, majd a remeték vezetője lett, miközben rendkívüli önfegyelemmel élt.
Aszkézise legendássá vált, de amikor egyszer túl kemény volt két testvérhez, kész volt belátni a hibáját, bocsánatot kérni és alázattal változni.
Egy szőlőfürtöt ajándékba kapott, de továbbadta. A testvérek mind ugyanígy tettek, míg végül a fürt visszakerült hozzá. Ekkor hálát adott a közösség szeretetéért.
Sokan csodatevőként keresték fel, de ő egész életében arra törekedett, hogy ne a rendkívüli tettei, hanem Krisztus éljen benne.
Csaknem százévesen halt meg a sivatagban. Tanácsai, imádságai és példája azonban még sokáig erőt adtak azoknak, akik ismerték.