Egy írástudatlan pásztorból kolostorfőnök lett, mégis egész életében a konyhai szolgálatot tartotta a legnagyobb megtiszteltetésnek.
Benedek felszabadított afrikai rabszolgák gyermekeként született Szicíliában. Fiatalon pásztorként dolgozott, és a csendet mindig jobban szerette a hírnévnél.
Egy remete hívására eladta minden vagyonát, a pénzt a szegényeknek adta, és belépett egy szigorú ferences remeteközösségbe.
Imádságos, egyszerű élete miatt messziről keresték fel tanácsért. Társai végül a közösség vezetőjévé választották.
A remeteség feloszlatása után egy palermói ferences kolostorba került, ahol hosszú éveken át szakácsként és a vendégek szolgájaként dolgozott.
Bár sem írni, sem olvasni nem tudott, szentsége és bölcsessége miatt mégis a kolostor elöljárójává választották.
„Bíznunk kell Istenben, mert Isten gondviselése mindenkor jelen van.”
Ezt nemcsak tanította: egész életében rendíthetetlen bizalommal, szegénységben és szolgálatban élt. Sok csodát is tulajdonítottak imáinak.
Miután letelt vezetői megbízatása, örömmel tért vissza a konyhába. Számára a szolgálat mindig fontosabb volt a tekintélynél.
1589-ben halt meg. Temetésére akkora tömeg gyűlt össze, mintha királyt búcsúztattak volna. VII. Piusz pápa 1807-ben avatta szentté.