Egy domonkos szerzetes volt, akinek prédikációi miatt egész városok álltak meg, és emberek ezrei változtatták meg az életüket.
Valenciában született, fiatalon belépett a domonkos rendbe. Tudós tanárként indult, de egyszerű életével és együttérzésével legalább annyira kitűnt, mint tudásával.
Egy súlyos betegségből való felépülése után úgy érezte, hogy Isten egész életére az igehirdetésre hívja. Ettől kezdve bejárta Európát.
Gyakran órákon át prédikált. Nem félelmet akart kelteni, hanem megtérésre hívni az embereket, és arra emlékeztette őket, hogy mindig készen kell állniuk Istenre.
„Virrasszatok és imádkozzatok!”
Ezzel foglalta össze üzenetét: senki sem tudja, mikor érkezik el az utolsó nap, ezért minden napot Isten felé fordulva kell élni.
A nyugati egyházszakadás idején nem a személyes hűséget, hanem az Egyház egységét választotta, még akkor is, amikor ez nehéz döntést jelentett számára.
Szigorúan élt, sokat böjtölt, egyszerűen utazott, és amit másoktól kért, azt először maga valósította meg. Ez adta szavainak különleges erejét.
1419 nagyböjtje után, Bretagne-ban halt meg. Néhány évtizeddel később III. Callixtus pápa a szentek közé iktatta. Az Egyház ma is a középkor egyik legnagyobb prédikátoraként emlékezik rá.