Szent Mónika élete az anyai szeretet és az imádság erejének példája: évtizedeken át könyörgött fia, Szent Ágoston megtéréséért, végül halála előtt beteljesedni látta kérését.
Mónika Tagastéban született, és már fiatalon mély istenhite volt, amely egész életét meghatározta.
Fiatalon a pogány Patriciushoz adták feleségül, akinek indulatait és hűtlenségeit türelemmel és csendes szeretettel viselte.
Életével és kitartásával végül férjét is elvezette a keresztény hithez, aki halála előtt megkeresztelkedett.
Legnagyobb küzdelmét fiáért, Ágostonért vívta, aki hosszú ideig távol volt az Egyháztól és nyugtalan életet élt.
Évekig könnyeivel és imáival kísérte fiát, és egy püspöki vigasztalás is megerősítette benne a reményt: „lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke elvesszen”.
Ágoston végül Milánóban Szent Ambrus hatására megtért, amit Mónika hálával és mély örömmel élt meg.
Nem sokkal ezután Mónika Ostiában megbetegedett, miközben hazafelé készültek Afrikába.
Itt halt meg, miután egyetlen kívánsága az volt, hogy fia Istenhez térjen, és emlékezzenek meg róla az oltárnál.
Ágoston később úgy emlékezett rá, mint az asszonyra, aki hitével és szeretetével nemcsak családját, hanem az örökkévalóságot is megnyerte.