Caesarius Arles-i püspök volt, aki egy átmeneti korszakban élt: a római világ hanyatlása és a germán királyságok felemelkedése között hidat épített kultúrák, egyház és társadalom között.
Valószínűleg Chalon-sur-Saône környékén született egy burgundiai nemesi családban a 5. század végén, amikor a római politikai rend már összeomlóban volt Galliában.
Fiatalon a világi műveltség helyett az egyházi élet felé fordult, és a lérins-i kolostorban szerzetesként tanulta meg a fegyelmet, az imádságot és a közösségi életet.
A kolostorban nemcsak lelki, hanem gyakorlati tapasztalatot is szerzett: a szegények gondozása és a közösség szervezése későbbi püspöki szolgálatát is meghatározta.
Később Arles püspöke lett, amely akkor Gallia egyik legfontosabb egyházi központja volt, és hamar a térség meghatározó lelkipásztori alakjává vált.
Prédikációiban és reformjaiban a szegények támogatását, az erkölcsi élet tisztaságát és a közösségi felelősséget hangsúlyozta, miközben zsinatok sorát vezette.
Küzdött a kor teológiai vitáiban is, különösen a szemipelagianizmus ellen, és hozzájárult az ágostoni kegyelemtan megerősödéséhez a nyugati egyházban.
Szerzetesi szabályokat alkotott, női kolostort szervezett, kórházat alapított, és új egyházi fegyelmet vezetett be, amely évszázadokra hatással volt Galliában.
Életének végére Arles az egyik legfontosabb egyházi központtá vált, ahol a római hagyomány és a germán világ között új keresztény rend formálódott.