A francia forradalom és üldöztetések idején élő nemesi származású nő, aki egész életét a szegények, betegek és rászorulók szolgálatának szentelve új szerzetesi közösséget alapított.
1773. július 5-én született Les Ages várában, jámbor keresztény családban. Gyermekkorától kezdve mély vallásosság és erős felebaráti szeretet jellemezte.
A francia forradalom idején családját veszélyek, börtön és politikai bizonytalanság sújtotta, mégis hű maradt hitéhez, és segítette az üldözött papokat és rászorulókat.
Lelkivezetője, Fournet Szent András-Hubert hatására egyre inkább az aktív szeretetszolgálat felé fordult, különösen a szegények és betegek gondozása irányába.
1804-től iskolát nyitott, közösséget szervezett, és társakat gyűjtött maga köré, hogy együtt segítsenek a rászoruló gyermekeken és betegeken.
1806-ban megalapította a Filles de la Croix (a Kereszt Lányai) közösséget, amely később Szent Andrásról nevezett keresztes nővérek néven vált ismertté.
A közösség kezdetben nagy szegénységben és nehézségek között élt, de gyorsan növekedett, és egyre több iskola és szociális misszió jött létre.
Élete végéig fáradhatatlanul utazott az új alapítások és közösségek között, miközben egészsége fokozatosan meggyengült.
1838. augusztus 26-án halt meg La Puye-ban. 1934-ben boldoggá, 1947-ben szentté avatták.