Egy auschwitzi fogoly sírva könyörgött az életéért, mert otthon várta a családja. Ekkor egy ferences pap kilépett a sorból, és felajánlotta, hogy helyette hal meg.
Rajmund Kolbe szegény lengyel takácscsaládban született. Fiatalon lépett be a ferences rendbe, ahol a Maximilián nevet kapta.
Kivételes tehetség volt: Rómában filozófiai és teológiai doktorátust szerzett, mégis egyszerű szerzetesként akart szolgálni.
Újságokat alapított, nyomdát épített, kolostorokat hozott létre, és Japánig utazott, hogy minél több emberhez eljuttassa az evangéliumot.
„Amit teszel, jól tedd!”
Ez a szemlélet vezette egész életében: egyszerre volt mélyen imádkozó szerzetes és fáradhatatlan szervező.
A második világháború alatt a Gestapo letartóztatta, majd Auschwitzba hurcolta. A táborban is másokat vigasztalt, segített és bátorított.
1941 nyarán tíz rabot éhhalálra ítéltek egy szökés megtorlásaként. Amikor az egyik kijelölt fogoly a családjára gondolva zokogni kezdett, Maximilián felajánlotta, hogy átveszi a helyét.
Az éhségbunkerben imádságot és éneket vezetett a haldoklók között. Két hét múlva fenolinjekcióval végezték ki.
Az általa megmentett családapa túlélte a háborút. Maximilián Kolbét 1982-ben avatták szentté mint a szeretet vértanúját.