Mindössze 22 évet élt. Nem alapított rendet, nem lett püspök, és nem tett látványos csodákat. Mégis szentté avatták, mert a hétköznapokat rendkívüli hűséggel élte meg.
1599-ben született a belgiumi Diest városában egy cipész fiaként. Tehetséges diák volt, de családja nehezen tudta finanszírozni tanulmányait.
Kitartásával és szorgalmával mégis kiemelkedett társai közül. Már fiatalon felismerte, hogy pap és jezsuita szeretne lenni.
Amikor édesapja megpróbálta lebeszélni erről, nem hátrált meg. Döntéséhez egész életében hű maradt.
„Ha most, ifjú koromban nem leszek szent, sohasem leszek az.”
Ez nem lelkes pillanatnyi fogadalom volt számára, hanem mindennapi program. Különösen figyelt arra, hogy a legapróbb kötelességeit is becsületesen teljesítse.
Tanulmányai Rómába vezették, a kor egyik legjelentősebb egyházi főiskolájára. Társai példaképként tekintettek rá, és sokan a második Alajosnak nevezték.
Kiváló eredményei miatt nyilvános filozófiai vitára választották, ami nagy megtiszteltetésnek számított egy fiatal növendék számára.
Néhány héttel később azonban vérhasjárványt kapott, és 1621. augusztus 13-án, mindössze 22 évesen meghalt.
Életszentségének híre gyorsan elterjedt. 1865-ben boldoggá, 1888-ban pedig szentté avatták.