Egy kamaszfiú inkább az életét áldozta fel, mint hogy kiszolgáltassa az Oltáriszentséget azoknak, akik meg akarták gyalázni.
Tarzíciusz a 3. század közepén élt Róma környékén. Fiatal akolitusként a keresztény közösséget szolgálta a kemény üldözések idején.
Az akolitusok feladata volt, hogy az Oltáriszentséget elvigyék azoknak, akik betegség, öregség vagy börtön miatt nem vehettek részt a szentmisén.
Egy alkalommal őt bízták meg azzal, hogy a bebörtönzött keresztényekhez vigye az Eucharisztiát.
Útközben pogány fiatalok vették körül. Észrevették, hogy valamit a ruhája alatt rejteget, és mindenáron meg akarták szerezni.
Tarzíciusz teljes erejével védte a rábízott Oltáriszentséget. Inkább vállalta a verést, mint hogy átadja vagy hagyja meggyalázni.
Az arra járók végül elkergették a támadókat, de már késő volt. A sok ütés és rúgás következtében Tarzíciusz meghalt.
Az Egyház vértanúként tiszteli. A ministránsok, az elsőáldozók és az akolitusok védőszentje lett.
A Via Appián, a Kallixtusz-katakombában temették el. Sírját később I. Szent Damáz pápa is megtisztelte, ereklyéit pedig a Szent Szilveszter-templomba vitték.