A mulatt származása miatt lenézett fiúból olyan szerzetes lett, aki betegeket, szegényeket és elhagyottakat szolgált, és egész Limának példát mutatott szeretetből.
Martín de Porres 1569-ben született Limában. Édesanyja egyszerű körülmények között nevelte, miközben apja származása miatt társadalmi akadályokkal kellett szembenéznie. Már fiatalon megtapasztalta, milyen érzés kirekesztettnek lenni.
Márton gyógyítást tanult: borbély, sebész és gyógyszerész lett, vagyis korának egyik segítő gyógyítója. A betegek hamar megszerették, mert nemcsak a sebeiket kezelte, hanem emberséggel fordult hozzájuk.
Később belépett a domonkosok közé Limában. Bőrszíne miatt azonban nem lehetett teljes jogú testvér, csak szolgálóként fogadták be. Márton nem sértettséggel válaszolt, hanem alázattal folytatta szolgálatát.
A kolostorban betegápolóként dolgozott, és mindenkit egyformán segített: gazdagot és szegényt, spanyolt, indiánt vagy afrikai származásút. A rászorulók hamarosan már egész Limából hozzá fordultak.
Munkája nyomán árvaházak, szegénykonyhák és segítő közösségek születtek. Bár sok csodás gyógyítást tulajdonítottak neki, legnagyobb példája mégis az volt, hogy minden emberben meglátta az értéket.
Élete végére a túl sok szolgálat és az önfeláldozás kimerítette. 1639-ben tífuszban megbetegedett, és november 3-án halt meg. Halálakor már egész Lima tisztelte őt.
Halála után boldoggá, majd 1962-ben szentté avatták. Ma az egészségügyben dolgozók és a szociális segítségnyújtás egyik védőszentjeként tisztelik.