Armaghi Szent Malakiás egy szétesett egyházat örökölt, mégis kitartó munkával újjászervezte Írország lelki életét, és reformjai évszázadokra meghatározták az ír egyház jövőjét.
1095 körül született Armaghban. Szülei halála után egy remete nevelte, aki a papi szolgálat felé vezette. Huszonöt évesen pappá szentelték, és hamar kiderült róla, hogy nemcsak tanítani akar, hanem változtatni is.
Amikor szolgálatba állt, az ír egyház nehéz időszakon ment keresztül: a háborúk, a rendezetlenség és a fegyelem hiánya meggyengítette a közösségeket. Malakiás először tanulni indult, hogy később bölcsebben vezethessen.
Visszatérve romos kolostorokat épített újjá, papokat képzett, és személyesen járta az embereket. Nem távoli vezetőként irányított: beszélgetett velük, tanította őket, és visszahozta az élő hitet a mindennapokba.
Püspökként új közösségeket alapított, egyházmegyéket rendezett át, és Rómába is elutazott, hogy segítséget kérjen az ír egyház megújításához. Útja során találkozott Clairvaux-i Szent Bernáttal, akivel életre szóló barátságot kötött.
Malakiást annyira megérintette a ciszterci szerzetesi élet egyszerűsége és fegyelme, hogy maga is szerzetes szeretett volna lenni, de felismerte, hogy püspökként még nagyobb feladata van.
Élete végéig az ír egyház megújulásán dolgozott. Halála után kezdeményezései tovább éltek, és az ír egyház szervezete nagyrészt az általa elindított reformok alapján alakult át.
1148-ban Clairvaux-ban halt meg Szent Bernát karjai között. 1190-ben III. Kelemen pápa szentté avatta, elsőként az ír szentek közül.