A püspök, akit hitéért meg akartak törni, de halálával nem a félelem, hanem a hűség példáját hagyta maga után.
Romzsa Tódor 1911-ben született Kárpátalján. Tehetséges diák volt, több nyelven beszélt, majd Rómában tanult teológiát. 1936-ban pappá szentelték, később pedig a görögkatolikus közösség egyik meghatározó vezetője lett.
1944-ben, mindössze 33 évesen püspökké szentelték. Egy olyan korszakban vezette híveit, amikor a görögkatolikus egyházat üldözték, és sokakat arra kényszerítettek, hogy szakítsanak Rómával.
Romzsa Tódor nem a konfliktust kereste, hanem a békét és az egységet. Minden emberrel saját nyelvén próbált kapcsolatot teremteni, és arra bátorította papjait, híveit, hogy maradjanak hűségesek hitükhöz.
1947-ben egy templomszentelésről hazafelé tartva támadás érte. A merényletben súlyosan megsérült, de túlélte az első támadást. A kórházban azonban titokban megmérgezték, és november 1-jén meghalt.
Halála nem törte meg közösségét. Hívei tovább őrizték emlékét, és évtizedekkel később előkerültek ereklyéi is. 2001-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta a hit vértanújaként.
„A hitért és az egyház egységéért mindent vállalnunk kell.”
Ezek a szavak jól kifejezik életének lényegét: nem a hatalommal vagy erőszakkal válaszolt a nehézségekre, hanem kitartással és hűséggel.
Romzsa Tódor ma a görögkatolikus hívek egyik fontos példaképe: olyan emberként emlékeznek rá, aki a legnagyobb veszélyben sem hagyta el azt, amiben hitt.