A római egyház diákonusa, Lőrinc, vértanúként halt meg 258-ban, miután a szegényeket és betegeket az Egyház igazi kincseként mutatta be üldözőinek.
Lőrinc a római egyház fődiákonusa volt, Sixtus pápa szolgálatában, akivel vértanúsága szorosan összekapcsolódott.
A hagyomány szerint amikor a pápát kivégezték, Lőrinc fájdalommal, de hűséggel követte mesterét a vértanúság útján.
Amikor az Egyház kincseit követelték tőle, három nap haladékot kért, majd szegényeket, betegeket és rászorulókat vitt a bíró elé.
„Íme, itt vannak az Egyház kincsei” – mondta, ezzel megmutatva, hogy az Egyház igazi értéke az irgalmasság és a rászorulók szolgálata.
Ezért a római hatóságok halálra ítélték, és rostélyon, tűzben végezték ki hitéért.
„Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és egyél belőlem!”
A hagyomány szerint a kínzás közben is rendíthetetlen maradt, és a halált is hittel és bátorsággal fogadta.
Halála után Lőrinc az egyik legnagyobb tiszteletben álló római vértanú lett, akinek ünnepe augusztus 10-én van.