Anglikán lelkészként indult, de az igazság keresése végül a katolikus egyházba vezette. John Henry Newman életét a hit, a gondolkodás és a lelkiismeret hűséges követése határozta meg.
1801-ben született Londonban. Már fiatalon mély istenélményben volt része, amely egész életére meghatározta. Oxfordban tanult, majd anglikán papként szolgált, ahol hamarosan korának egyik legnagyobb hatású teológusává vált.
Az Oxford-mozgalom egyik vezető alakjaként az egyház megújulását kereste. Az ősegyház tanulmányozása azonban egyre közelebb vitte a katolikus hithez, és hosszú belső küzdelem után felismerte, hogy ezt az utat kell követnie.
1845-ben katolizált, hátrahagyva korábbi szolgálatát, akadémiai sikereit és sok baráti kapcsolatát. Döntése miatt sokan támadták, mégis hű maradt ahhoz, amit lelkiismerete igaznak mutatott számára.
Katolikus papként megalapította az angliai Néri Szent Fülöp Oratóriumát, tanított, írt és a szegények szolgálatának szentelte életét. Művei az egész keresztény világban nagy hatást gyakoroltak.
„A szív a szívhez szól.”
Ez lett bíborosi jelmondata is: számára a hit nem pusztán tudás vagy érvelés volt, hanem Isten és ember személyes kapcsolata.
1879-ben XIII. Leó pápa bíborossá nevezte ki. Élete végéig tanított és írt, még akkor is, amikor betegségei és gyengülő látása egyre inkább megnehezítették munkáját.
1890-ben hunyt el Birminghamben. Életszentsége és szellemi öröksége miatt 2019-ben Ferenc pápa szentté avatta.