Lima első nagy szentje, aki fiatalon teljesen Istennek szentelte életét, kemény önmegtagadásban, imádságban és a szegények szolgálatában élt, és a szeretetet tette élete középpontjává.
1586-ban született Limában, a keresztségben az Isabel de Flores nevet kapta. Egy dajka azonban Rózának kezdte hívni, és ez a név rajta maradt.
Már gyermekkorától kezdve szigorúan kerülte a bűnt, és erős belső késztetést érzett a lelki tisztaságra és önfegyelemre.
Élete során rendkívüli vezeklést vállalt, és sokszor teljes önmegtagadásban élt, hogy Istennek tetsző életet éljen.
Nemcsak imádságban élt, hanem kézimunkával is dolgozott, és családját is segítette bevételeivel.
Napjainak jelentős részét imádságban töltötte, amely számára Isten jelenlétének állandó megtapasztalása volt.
1606-ban a domonkos harmadrend tagja lett, és életét tudatosan Krisztus szolgálatának szentelte.
Sok szenvedést vállalt az Egyházért, és életében a lelki küzdelem, betegség és meg nem értés is jelen volt.
Élete végén egy baráti családnál élt, ahol tovább folytatta imádságos és áldozatos életét.
„Jézusom, Jézusom, maradj mellettem!”
1617. augusztus 24-én halt meg Limában, halála után pedig gyorsan elterjedt tisztelete az egész világon.