A királyi családból származó Lajos lemondott a trónról, hogy ferences szerzetesként és püspökként a szegényeket szolgálja.
Lajos 1274-ben született Anjou hercegi családban, édesapja a későbbi nápolyi király volt. Fiatalon azonban nem a hatalom, hanem Isten szolgálata kezdte vonzani.
Tizennégy éves korában túszként Katalóniába került, ahol hét évet töltött fogságban. Ezek az évek megváltoztatták: a ferencesek hatására megszületett benne a vágy, hogy egyszerű életet éljen.
Szabadulása után mindenki azt várta tőle, hogy elfoglalja az őt megillető trónt. Lajos azonban inkább a szerzetesi életet választotta, majd pap és püspök lett.
Toulouse püspökeként sem élt herceghez méltó pompában. Vagyonát a rászorulóknak adta, egyszerűen élt, és különösen a szegények felé fordult.
„A földi királyságnál többre tartom a mennyek országát.”
Ez a döntés egész életét meghatározta: számára a rang és a hatalom csak akkor ért valamit, ha mások szolgálatára lehet használni.
Fiatalon, mindössze 23 éves korában halt meg. Sírjánál csodák történtek, 1317-ben pedig szentté avatták.