Egykor kinevették a dadogása miatt. Később bíborosként királyok és pápák hallgattak a tanácsaira.
János Firenzében született. Fiatalon belépett a domonkos rendbe, pedig beszédhibája miatt sokan alkalmatlannak tartották a prédikátori szolgálatra.
Tanulmányai során megismerte Sziénai Szent Katalint, akinek példája egész életére hatással volt. Imádság közben később csodálatos módon meg is gyógyult a dadogásából.
Nem a saját karrierjét építette. Kolostorokat újított meg, szerzetesi közösségeket reformált, és azon dolgozott, hogy a hiteles keresztény élet újra vonzó legyen.
Amikor az Egyházat megosztotta a nyugati egyházszakadás, a béke és az egység egyik legfontosabb munkatársa lett. Pápák, bíborosok és uralkodók között közvetített.
Sokan félreértették. Hatalomvággyal, képmutatással, sőt még sátáni kapcsolatokkal is megvádolták. A rágalmak ellenére tovább szolgálta azt az ügyet, amelyben hitt.
Zsigmond király bizalmas tanácsadója lett, és hosszú időt töltött Magyarországon. Bölcsességét nemcsak az Egyház, hanem az ország vezetői is nagyra becsülték.
Élete végén Budára költözött, hogy a hitet és az egységet szolgálja. Utolsó hónapjaiban már szinte csak imádságnak és lelki felkészülésnek élt.
„Mindig arra törekedjünk, ami az egység és a béke javát szolgálja.”
1419-ben Budán halt meg. Sírjánál csodákról számoltak be, emlékét pedig évszázadokon át tisztelet övezte.