A középkori kereskedő, aki megmutatta, hogy a gazdagság és a szent élet nem ellentét: Homobonus a vagyonát nem önmagára, hanem a rászorulók segítésére használta.
Homobonus Cremonában született egy kereskedőcsaládban. Már a neve is küldetést hordozott: apja azt kívánta, hogy fia „jó ember”, vagyis tisztességes és Istennek tetsző ember legyen.
Apjától tanulta meg a kereskedői mesterséget, majd átvette az üzletet. Nem a nagyobb haszon hajtotta, hanem az, hogy becsületes munkával tartsa fenn családját, és segítsen azoknak, akik szükséget szenvedtek.
A városban hamar ismertté vált nagylelkűségéről. A szegényeket gyakran saját otthonába fogadta, gondoskodott róluk, és még a nélkülözők tisztességes temetéséről is segített gondoskodni.
Homobonus számára a kereskedelem nem a meggazdagodás eszköze volt, hanem lehetőség arra, hogy a rábízott javakkal jót tegyen. Egyszerű életet élt, sokat imádkozott, és igyekezett másokat is közelebb vezetni Istenhez.
1197. november 13-án a reggeli misén vett részt Cremonában. A feszület előtt imádkozva leborult, és a mise közben csendesen meghalt.
Halála után sírjánál csodákról számoltak be. Mindössze tizennégy hónappal később, 1199-ben III. Ince pápa szentté avatta.