A betegségekkel, fájdalmakkal és akadályokkal küzdő fiatal lányból olyan szerzetesnő lett, akit egész életében a szeretet, a hit és a rendíthetetlen mosoly jellemzett.
Bogner Etelka 1905-ben született mélyen vallásos családban. Már gyermekként mindenki szerette vidám, életrevaló természete miatt, de kilencéves korában súlyos betegség támadta meg, amely egész életére maradandó nyomot hagyott a lábán.
Hosszú éveken át szenvedett, mégsem panaszkodott. Miközben más gyermekek játszottak, ő türelemmel viselte a fájdalmat, tanult, olvasott, imádkozott, és derűjével erőt adott családjának is.
Fiatalon még eleven, csínytevő természetű lány volt, de 18 éves korában mély lelki fordulat következett be életében. Ettől kezdve egyre inkább Istennek akarta ajándékozni magát.
Legnagyobb vágya az volt, hogy szerzetes lehessen, bár egészségi állapota miatt ez szinte lehetetlennek tűnt. Hite azonban erősebb volt az akadályoknál, és 1927-ben beléphetett a vizitációs nővérek közösségébe.
Új életében sem a könnyebb utat választotta. Külföldön, idegen nyelven, betegségekkel küzdve szolgált, mégis leveleiben mindig öröm és hála sugárzott. Másokat vigasztalt akkor is, amikor neki lett volna szüksége vigasztalásra.
„Legjobb mindent a Szent Szívre bízni.”
Utolsó éveiben súlyos tüdőbetegség gyengítette. Szenvedései ellenére megőrizte türelmét és szeretetét, majd 1933. május 13-án, mindössze 28 évesen hunyt el Érden.
Életének üzenete ma is egyszerű: a nehézségek nem veszik el az ember értékét, ha szeretettel és hűséggel hordozza őket.