A párizsi Irgalmas nővérek csendes tagja volt, akinek látomásai révén megszületett a világszerte ismert „csodás érem”, amely milliók hitét erősítette.
1806-ban született egy francia parasztcsalád tizenegyedik gyermekeként. Korán elveszítette édesanyját, ezért a háztartás vezetésében is helyt kellett állnia.
Fiatalon erős hívást érzett a szerzetesi életre, de édesapja hosszú ideig nem engedte, hogy kolostorba lépjen.
Végül 1830-ban Párizsban belépett az Irgalmas nővérek közé, ahol csendes, engedelmes és imádságos életet élt.
Ebben az időszakban többször is látomásokat kapott, köztük az Eucharisztia Jézusáról és a Szűzanyáról.
„Uram, itt vagyok. Add, amit akarsz!”
Imádságát egyszerűség és teljes átadás jellemezte: örömmel fogadta a vigaszt és a próbákat is, mert mindkettőt Isten ajándékának tekintette.
1830-ban kapta azt a látomást, amelyben a Szűzanya megmutatta neki a csodás érmet, és kérte, hogy készíttessék el.
„Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk!”
A csodás érem hamar elterjedt Európában, és sokan megtérésről és kegyelmekről számoltak be általa.
Katalin egész életét az irgalmasság szolgálatában töltötte: betegeket és időseket ápolt, csendben és alázattal.
1876. december 31-én halt meg Párizsban, teste romlatlanul maradt, és az Irgalmas nővérek templomában nyugszik.
1933-ban boldoggá avatták, majd 1947-ben XII. Piusz pápa szentté nyilvánította.