Ifjabb Szent Melánia egy római nemesi családból származó asszony volt, aki hatalmas vagyonát és kényelmes életét fokozatosan feladva a szegénységet, az aszkézist és az Egyház szolgálatát választotta, végül Jeruzsálemben halt meg teljes lemondásban.
Valéria Melánia egy régi római nemesi családból, a Valeriusok nemzetségéből származott, hatalmas vagyonnal és ranggal Róma központjában.
Már fiatalon vágyott arra, hogy házasság nélkül, Istennek szentelt életet éljen, de családja akarata szerint 13 évesen férjhez adták unokatestvéréhez, Valerius Pinianushoz.
Házasságuk két gyermek elvesztésével és súlyos szenvedéssel terhelt volt, ami végül még mélyebb lelki elköteleződésre vezette őket.
Férjével végül közösen döntöttek a teljes önmegtartóztatás és a vagyonuk eladása mellett, hogy azt a szegények és az Egyház javára fordítsák.
Római palotájukat és birtokaikat fokozatosan felszámolták, több ezer rabszolgának adtak szabadságot, és vagyonukból kolostorokat, templomokat és segélyezéseket támogattak.
A politikai és családi ellenállás miatt Itáliából Szicíliába, majd Észak-Afrikába és végül Palesztinába költöztek, ahol több szerzetesi közösséget is alapítottak.
Jeruzsálemben Melánia férje és édesanyja halála után is folytatta aszketikus életét, kolostorokat alapított, és a Szentírás mély ismeretében élt.
„Ahogy az Úrnak tetszik, úgy legyen.”
Halála előtt Jeruzsálemben élt teljes szegénységben és önátadásban, életének végére szinte minden vagyonától megfosztva, csak néhány arannyal.