Kunigunda császárné a német-római birodalom egyik legbefolyásosabb asszonya volt, aki férjével együtt városokat és egyházakat alapított, majd özvegyként szerzetesi életre váltott.
Luxemburgi grófi családban született 980 körül, jámbor szülei mellett nőtt fel testvérei körében. Már fiatalon vonzotta a szerzetesi élet.
Mégis Henrik bajor herceg felesége lett, aki később német király, majd császár lett. 1014-ben Rómában együtt kapták meg a császári koronát.
Kunigunda nemcsak hitvese volt Henriknek, hanem tanácsadója is, sőt sokszor politikai ügyekben is segítette a birodalom kormányzását.
A házaspár közösen építette és támogatta Bamberget, amely így fontos egyházi és politikai központtá vált.
Gyermektelenségük miatt életüket teljesen Istennek ajánlották, és vagyonukat is az Egyház szolgálatába állították.
Henrik halála után Kunigunda lemondott a császári életről, és belépett a kaufungeni bencés kolostorba, amelyet ő maga alapított.
Letette császári ruháját, és egyszerű apácaként élt tovább, szegénységben és alázatban.
A hagyomány szerint még a kolostorban is szigorúan őrizte a rendet, és nem tűrte a fegyelmezetlenséget, még ha saját rokonáról volt is szó.
Halála előtt kérte, hogy Bambergben temessék el férje, Henrik császár mellé, és 1200-ban szentté avatták.