Boldog Suso Henrik a 14. századi Európa válságai közepette a domonkos rend egyik legfontosabb misztikus prédikátora lett, aki írásaival és lelkipásztori munkájával az isteni Bölcsesség felé vezette az embereket.
A Bodeni-tó vidékén született, és már fiatalon belépett a domonkos rendbe. Tanulmányait Konstanzban, Strasbourgban és Kölnben végezte, ahol Eckhart mester tanításai mély hatást gyakoroltak rá.
Egy belső lelki megtérés után életét teljesen az Isten keresésének és szolgálatának szentelte, szigorú önfegyelemben és elmélkedésben élve.
1326-tól papként tanított Konstanzban, ahol az igaz hit védelmében kiállt mestere, Eckhart mellett is, ami miatt később támadások érték és elmozdították tanári tisztségéből.
Lelkipásztorként templomokban és kolostorokban prédikált, különösen a domonkos apácák között, ahol vigasztaló, tanító és mélyen emberi leveleivel sokakat segített.
Írásai közül kiemelkedik Az örök Bölcsesség kis könyve és a Levelek könyve, amelyek a lelki élet, az engedelmesség és az isteni szeretet kérdéseit dolgozzák fel közérthető formában.
Élete során több igazságtalan vád is érte, de hírneve és lelkipásztori munkája végül mégis megerősítette hatását, különösen Ulm és Konstanz környékén.
Halála után tisztelete fokozatosan erősödött, és 1831-ben XVI. Gergely pápa megerősítette kultuszát.