Negyven éven át ugyanazt a kolostorkaput nyitotta ki nap mint nap. Mégis szentként emlékezünk rá.
Johannes Birndorfer tehetős bajor parasztcsaládban született. Testvérei a családi gazdaságot szánták neki, ő azonban úgy érezte, Isten egészen más útra hívja.
„A jó Isten nem hagy el engem; fenntartott egy helyet a számomra.”
Ezt akkor mondta, amikor újra és újra elutasították a kolostorok. Harmincévesen végül mégis felvették a kapucinusokhoz.
Az Eucharisztia volt élete középpontja. Már hajnalban imádkozott a tabernákulum előtt, gyakran csak két-három órát aludt, hogy több időt tölthessen Istennel.
Negyven éven át az altöttingi Szent Anna-kolostor portása volt. Zarándokokat, szegényeket és minden betérőt türelemmel, kedvességgel és figyelemmel fogadott.
Nem prédikációkkal lett ismert, hanem azzal, hogy a legegyszerűbb feladatokat is rendkívüli szeretettel végezte. Kortársai ezért a szeretet apostolának nevezték.
1894-ben halt meg Altöttingben. Néhány évtizeddel később boldoggá, majd 1934-ben XI. Piusz pápa szentté avatta.