Egy király csak egyetlen hódolatot kért tőle a Nap előtt. Simon püspök nemet mondott, és ezért az életével fizetett.
A 4. századi Perzsiában Simon volt a főváros püspöke és a keresztények egyik legfontosabb vezetője.
II. Sápur király a keresztényeket a Római Birodalom szövetségeseinek tartotta, ezért súlyos adókat akart rájuk kivetni. Simont bízta meg a beszedésükkel.
Simon visszautasította a parancsot. Hangsúlyozta, hogy hűséges a királyhoz, de lelkipásztorként nem használhatja fel tekintélyét világi kényszerítésre.
Elfogták, templomát lerombolták, sok püspököt, papot és hívőt pedig vele együtt börtönbe vetettek.
„Nem imádom sem a tüzet, sem a Napot.”
A király végül azt kérte tőle, hogy legalább egyszer hódoljon a Nap előtt. Simon ezt is megtagadta, mert egyedül Istent illeti imádás.
A kivégzés előtt egész éjszaka imádkozott társaival, majd a vesztőhelyre is ő vezette őket, bátorítva mindannyiukat.
Utolsó imádságában nemcsak híveiért, hanem üldözőiért is áldást kért. Nagypénteken, 341-ben szenvedett vértanúhalált.