Lengyel királyfi volt, akit már fiatalon a hatalom és a királyi udvar világa vett körül, mégis a hit, az igazságosság és a tiszta élet felé fordult.
Szent Kázmér 1458. október 3-án született Krakkóban, IV. Kázmér lengyel király hat fia közül másodikként.
Kiváló neveltetést kapott: humanista tanárai és a lovagi képzés egyszerre formálták műveltségét és jellemét.
Fiatalon politikai és katonai feladatokat is kapott, és részt vett a magyar trón megszerzésére irányuló hadjáratban is, amely kudarcba fulladt.
Később apja bevonta az államügyekbe, és Litvániában, majd Radomban is fontos kormányzati szerepet töltött be.
Rövid uralkodói helytartói ideje alatt igazságosságával és béketeremtő törekvéseivel kivívta a nép megbecsülését.
Erős belső élete volt: gyakran visszavonult imádkozni, különösen tisztelte Szűz Máriát, és egy Mária-imát mindig magánál tartott.
Életét a tisztaság, önmegtartóztatás és mély vallásosság jellemezte, amelyet csendben, feltűnés nélkül élt meg az udvari világban is.
1484-ben, tuberkulózisban halt meg Grodnóban, fiatalon, 25–26 éves korában.
„Minden nap mondj Máriának...” – az imádság, amelyet mindig magánál hordott, és halálakor is kérte, hogy vele temessék el.
Halála után tisztelete gyorsan elterjedt, Vilniusban különösen erős kultusza alakult ki, és Litvánia védőszentjeként tisztelték.
1521-ben avatták szentté, később ereklyéit Vilniusban ünnepélyesen új kápolnába helyezték át.