Szent Kieran az ír kereszténység egyik legkorábbi alakja volt, aki Rómában tanult, majd kolostort alapított Írországban, és egész életét a hit terjesztésének és a közösségek építésének szentelte.
Írország déli részén, a Cliar-szigeten született a 4. század közepén, amikor az ország még pogány volt. Már fiatalon is kiemelkedett jámborságával és éles elméjével.
Harmincévesen Rómába ment, ahol megkeresztelkedett, tanult, és húsz évet töltött a Szentírás és a szerzetesi élet tanulmányozásával.
Később püspökké szentelték, és Szent Patrik biztatására visszatért Írországba, hogy kolostort alapítson és segítse az egyház megerősödését.
A hagyomány szerint különleges kapcsolatban állt a természettel: állatok segítették építkezéseit, és csodákat tett a rászorulókért, betegeket gyógyítva és szegényeket támogatva.
Kolostora és tanítványai révén az ír egyház egyik meghatározó alakjává vált, aki a béke és a közösség védelmét is fontosnak tartotta a törzsi háborúk idején.
A hagyomány szerint élete végén visszavonult, és Cornwallban, Perranzabuloe környékén halt meg remetei magányban.
Tisztelete gyorsan elterjedt a kelta világban, ahol több templomot is neki szenteltek, és Cornwall bányászai védőszentjükként tisztelik.