A hatalom két oldala közé szorult pápa volt, aki nem saját biztonságát, hanem a békét és az igazságot kereste – végül hitéért fogságban halt meg.
I. János pápa 523-ban lett Róma püspöke egy olyan korban, amikor a birodalmak, vallási viták és politikai érdekek állandó feszültséget okoztak. Itália a keleti gótok uralma alatt állt, miközben Róma és Konstantinápoly kapcsolata is nehéz időszakot élt.
Theodorich gót király egyre nagyobb veszélyt látott Bizánc megerősödésében, ezért János pápát küldte követként Konstantinápolyba. A küldetés azonban szinte lehetetlen volt: egyszerre kellett volna közvetítenie két hatalom között úgy, hogy egyik fél bizalmát se veszítse el.
„Tedd hamarosan, amit tenni akarsz. Szilárdan állok előtted.”
Ezekkel a szavakkal indult útnak a pápa, jelezve, hogy nem politikai parancsok, hanem lelkiismerete szerint akar cselekedni. Konstantinápolyban nagy tisztelettel fogadták, de küldetését csak részben tudta teljesíteni.
Visszatérése után Theodorich árulással gyanúsította, és Ravennában fogságban tartotta. János pápa néhány nap múlva, 526. május 18-án meghalt. Az utókor vértanúként tisztelte, mert hű maradt hitéhez és az egyház szabadságához.
Az egyházban neve összekapcsolódott az állhatatossággal: olyan ember példája lett, aki nem a hatalom erejével győzött, hanem azzal, hogy a nehéz helyzetekben sem mondott le az igazságról.