Egy bajor bencés apát, aki a hirsaui reformmozgalom élére állva a szerzetesi élet megújításán és az Egyház függetlenségének megerősítésén dolgozott.
Gyermekként a regensburgi Szent Emmeram apátságban tanult, ahol korán kitűnt tudásszomjával és szorgalmával. Maga írta, hogy nehezen tanult meg írni, mégis kitartása révén később kivételes műveltségre tett szert.
Kiemelkedő tudása miatt a filozófia, a csillagászat és a zene területén is maradandót alkotott, egy általa készített csillagászati óra is nagy figyelmet keltett.
1069-ben Hirsau kolostorának vezetését kapta meg, ahol célja a szerzetesi fegyelem megerősítése és a világi befolyástól való teljes függetlenség elérése volt.
Kemény küzdelmek árán sikerült elérnie, hogy a kolostor szabadságát elismerjék, miközben a kor egyházi visszásságai ellen is bátran fellépett.
1079-től a clunyi reformszellem alapján újította meg a hirsaui rendi életet, amely később egész Európában elterjedő mozgalommá vált.
Hirsau Németország egyik legnagyobb kolostorává vált, ahol új közösségek és kolostoralapítások sora indult el a reform hatására.
„Könyörgök nektek, hogy az Egyház egységében és az Apostoli Széknek való alávetettségben töretlenül tartsatok ki a halálig.”
Halála előtt még az Egyház egységéhez való hűségre buzdította testvéreit, életét pedig Isten szolgálatában végzett cserének tekintette, nem halálnak.