A tehetséges bizánci tudósból lett szerzetes végül az Athosz-hegyi közösségi szerzetesség úttörője lett, aki a magány és a közösség egyensúlyát megteremtve kolostori világot épített.
A Fekete-tenger melletti Trapezuszban született a 10. század első felében, Abraamius néven. Korán árvaságra jutott, majd Konstantinápolyban kiváló tudományos képzést kapott, és hamar elismert tanító lett.
Fiatalon azonban a világi pálya helyett az aszketikus élet vonzotta. A Maleinasz Mihály vezette kolostorban szerzetes lett, és ekkor kapta az Atanáz nevet.
Az Athosz-hegyhez mélyen vonzódott, ezért a csend és a magány keresésére oda vonult vissza, ahol kezdetben rejtett életet élt egyszerű remetei közösségekben.
Hírneve azonban gyorsan elterjedt, így befolyásos emberek és szerzetesek is felkeresték. Niképhorosz Phokasz hadvezér támogatásával megbízást kapott egy nagy lavra, kolostor felépítésére.
Az Athoszon templomot, cellákat, kórházat és közösségi épületeket hozott létre, ezzel a korábban rendezetlen remeteséget szervezett kolostori életté alakította.
A közösségi élet szabályait is lefektette: a szeretet, az engedelmesség és a közös élet egysége lett a szerzetesi élet alapja.
Élete végén egy építkezés során a kupola befejezése közben lezuhant és meghalt, tanítványai ezt önkéntes áldozatként értelmezték.
„Fölötte nagy fájdalomban töltöttem életem minden napját.”
Halála után az Athosz-hegyi szerzetesség egyik legnagyobb alapítójaként tisztelték, aki évszázadokra meghatározta a kolostori élet formáját.