Egy beteges apáca lett Európa egyik legbefolyásosabb tanácsadója: pápák, császárok és egyszerű emberek egyaránt hallgattak rá.
Hildegárd gyermekkorától kolostorban élt. Gyenge egészsége miatt sokat szenvedett, mégis rendkívüli szellemi és lelki erő rejlett benne.
Látomásairól sokáig hallgatott, mert félt, hogy nem hisznek neki. Amikor végül írni kezdett róluk, művei egész Európában ismertté váltak.
Nemcsak misztikus volt: zenét szerzett, könyveket írt a természetről és a gyógyításról, kolostorokat alapított, és betegek százain segített.
Leveleit pápák, püspökök és császárok olvasták. Nem félt figyelmeztetni a kor legerősebb embereit sem, ha úgy látta, letértek a helyes útról.
„Javulj meg, hogy ne kelljen napjaid felett bánkódnod.”
Ezt írta III. Konrád császárnak, amikor az tanácsot kért tőle. Hildegárd mindig az igazságot mondta, akkor is, ha kellemetlen volt.
Élete végén még az egyházi hatóságokkal is szembeszállt egy bűnbánó lovag védelmében. Inkább vállalta a büntetést, mint hogy lelkiismerete ellen cselekedjen.
1179-ben halt meg. A középkor emberei prófétanőként tisztelték, ma pedig az Egyház egyik legjelentősebb női szentjeként emlékezünk rá.