Gazdag ügyvédből lett püspök, aki járvány, üldözés és egyházi szakadás közepette is megőrizte az Egyház egységét – végül pedig életét adta a hitéért.
Ciprián előkelő karthagói családban született. Sikeres szónok, tanár és ügyvéd volt, mégis úgy érezte, hogy minden földi sikere ellenére valami hiányzik az életéből.
Egy keresztény pap hatására megtért, megkeresztelkedett, vagyonának jelentős részét szétosztotta a szegények között, és teljesen új életet kezdett.
Nem sokkal később pappá, majd Karthagó püspökévé választották. Vezetése idején üldözések, járványok és belső egyházi viták nehezítették a keresztények életét.
Sokan elhagyták hitüket a félelem miatt. Ciprián nem a bosszú vagy a túlzott szigor útját választotta, hanem lehetőséget adott a bűnbánatra és a visszatérésre.
Amikor pestis pusztított Észak-Afrikában, megszervezte a betegek ápolását és a rászorulók segítését. Még a pogányok is tisztelték ezért.
„Én keresztény vagyok és püspök. Semmiféle más isteneket nem ismerek, csak az egy, igaz Istent.”
Ezt a vallomást a helytartó előtt tette, amikor a császár parancsára arra akarták kényszeríteni, hogy megtagadja hitét.
„Istennek legyen hála!”
Ezek voltak a szavai, amikor kimondták rá a halálos ítéletet. 258. szeptember 14-én lefejezték. A keresztények már röviddel halála után vértanúként tisztelték.