Európa egyik leghatalmasabb uralkodója volt, mégis úgy rendelkezett vagyonáról, hogy „Krisztust választotta örökösének”.
II. Henrik bajor hercegként indult, és senki sem gondolta volna, hogy egyszer császár lesz. Kiváló nevelést kapott, fiatalon pedig átvette a hercegség vezetését.
Legfontosabb céljai közé tartozott a kolostorok megújítása. Nem riadt vissza az ellenállástól sem, ha úgy látta, hogy az Egyház és az ország jövője ezt kívánja.
1002-ben német királlyá választották, majd néhány évvel később császár lett. Higgadt politikájával egyben tartotta a birodalmat, miközben háborúkkal és diplomáciával védte annak határait.
Nemcsak uralkodóként alkotott maradandót. Püspökségeket alapított, templomokat építtetett, és jelentős szerepet játszott a közép-európai népek kereszténnyé válásában.
Legkedvesebb alapítása Bamberg püspöksége volt. Olyan bőkezűen támogatta, hogy évszázadokon át a német egyházi élet egyik központjává vált.
Gyenge egészséggel élt, házassága pedig gyermektelen maradt. Ezt nem keserűséggel fogadta, hanem Isten akaratára bízta magát.
„Krisztust választotta örökösének.”
Vagyonát és örökségét az Egyház szolgálatába állította. A kortársak már életében különleges tisztelettel tekintettek rá.
1024-ben halt meg. Több mint egy évszázaddal később, 1146-ban szentté avatták. A német császárok közül ő az egyetlen, akit az Egyház a szentek sorába emelt.