Egy szerencsejátékos zsoldosból lett a betegek védelmezője, akinek közössége évszázadokkal megelőzte a modern betegápolást.
Kamill fiatalon inkább a kártyát és a katonai kalandokat választotta, mint a tanulást. Élete a csataterek és a szerencsejáték körül forgott.
Egy makacs lábseb éveken át kínozta. Többször megfogadta, hogy megváltozik, de mindig visszatért régi életéhez.
Fordulatot egy kapucinus kolostorban élt át. Mély megtérése után rájött, hogy nem a harcra, hanem a szolgálatra hívja Isten.
Rómában a betegek között talált rá küldetésére. Megrendítette, milyen embertelenül bánnak a kórházak lakóival.
Öt társával közösséget alapított, amely a betegeket magát Krisztust látva szolgálta. Ruhájukon vörös keresztet viseltek.
Járványok, éhínségek és árvizek idején mindig ott voltak a legveszélyesebb helyeken. Sok társa az ápolás közben vesztette életét.
„Szeretet, szeretet! Nem tudok mást mondani.”
Kamill egész életében betegségekkel küzdött, mégis fáradhatatlanul járta Itáliát, hogy új közösségeket alapítson és a szenvedőket szolgálja.
1614-ben halt meg. Rendje ma is működik, őt pedig a betegek, a kórházak és az ápolók védőszentjeként tiszteli az Egyház.