Róma a 6. században járványok, éhínség és háborúk között omladozott, amikor egy szerzetesből lett pápa megpróbálta nemcsak az Egyházat, hanem az egész várost is megmenteni.
Nagy Szent Gergely római arisztokrata családban született, és fiatalon magas közigazgatási tisztségig jutott, Róma prefektusa lett.
Bár sikeres hivatalnok volt, nem talált belső békét, ezért visszavonult, és családi palotájából kolostort alakított ki.
Később diakónussá szentelték, majd a pápa követe lett Konstantinápolyban, ahol diplomáciai képességei és bölcsessége nagy tekintélyt szerzett neki.
Végül Róma pápájává választották, bár eleinte vonakodott, mert inkább a csendes szerzetesi életet kereste.
A szegények és éhezők megsegítésére az egyházi birtokok jövedelmét használta fel, miközben igazságos gazdasági reformokat vezetett be.
Levelezése és diplomáciája révén hozzájárult a longobárdok és más népek megtérésének előkészítéséhez, és missziókat indított Európa különböző részeire.
„Isten szolgáinak szolgája.”
Ezzel a címmel fejezte ki, hogy a pápaság számára nem hatalom, hanem alázatos szolgálat.
Művei, levelei és reformjai évszázadokra meghatározták az Egyház működését, ezért a középkor egyik legnagyobb hatású pápájaként tisztelik.