Egy tanárnőként élő apáca egyetlen vonatút után mindent hátrahagyott, hogy élete hátralévő részét a világ legszegényebb embereinek szentelje.
Agnes Gonxha Bojaxhiu albán családban született Szkopjéban. Édesanyjától már gyermekként megtanulta, hogy a hit szeretet nélkül üres.
18 évesen szerzetesnő lett, Indiába ment misszióba, majd éveken át földrajzot és hittant tanított egy kalkuttai iskolában.
1946-ban egy vonatúton szembesült a nyomor valódi mélységével. Úgy érezte, Isten arra hívja, hogy elhagyja a kolostor biztonságát és a legszegényebbek között éljen.
Fehér száriba öltözött, ápolónői képzést szerzett, majd az utcán kezdte gondozni a betegeket, haldoklókat, árvákat és azokat, akikről már mindenki lemondott.
1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusait. A kis közösségből néhány évtized alatt a világ egyik legismertebb segítő szerzetesrendje lett.
1979-ben Nobel-békedíjat kapott, de a díjjal járó pénzt nem ünneplésre, hanem Kolkata szegényeire fordította.
„Menjünk haza és szeressük a családunkat.”
Ezzel válaszolt arra a kérdésre, hogyan lehetne békésebb a világ.
1997-ben hunyt el. Rendje addigra már 123 országban szolgált. 2003-ban boldoggá, 2016-ban Ferenc pápa szentté avatta.