Ghebre Mihály egy abesszín pap volt, aki a katolikus hit igazságához ragaszkodva üldöztetést, kínzásokat és végül halált szenvedett, miközben másokat is a hit felé vezetett.
A 18. század végén született Abesszíniában, ahol a keresztény hit évszázadok óta elszigetelten, belső vitákkal és külső nyomás alatt élt.
Fiatalon kolostori iskolába került, majd szerzetes lett, és teológiai tanulmányait kiemelkedő eredménnyel végezte el.
Bár mélyen tanult, egyre erősebben kereste az igaz hit teljesebb megértését, és zarándoklatra indult kolostorról kolostorra.
Kairóban találkozott de Jacobis Szent Jusztinnal, aki segítette őt a katolikus hit megismerésében és megértésében.
1844-ben letette a katolikus hitvallást, majd papok képzésében és a hit terjesztésében kezdett dolgozni hazájában.
Prédikációi és művei sokakat meggyőztek, de ezzel kivívta az egyházi és világi hatalmasságok ellenszenvét.
Fogságba vetették, láncra verték, és többször kegyetlenül megkínozták hite miatt.
„A test ugyan a hatalmadban van, de a lélek nem.”
1855-ben, hosszú szenvedés után kolerában halt meg a hadsereg fogságában.
1926-ban XI. Pius pápa boldoggá avatta.