Egy gazdag genovai nemesasszony a kétségbeesés széléről jutott el oda, hogy életét a betegek és a szegények szolgálatának szentelje.
Caterina dei Fieschi előkelő családba született Genovában. Már gyermekkorában vonzotta az ima és a lelki élet.
Tizenhat évesen politikai okokból férjhez adták Giuliano Adornóhoz. Házassága boldogtalan volt, férje elhanyagolta, ő pedig egyre magányosabbá vált.
Évekig próbálta megtalálni a helyét a világban, de sem a társasági élet, sem a gazdagság nem adott békét. Lassan a reménytelenség határára sodródott.
Egy gyónás alkalmával azonban váratlanul mély istenélményt kapott. Ettől a pillanattól kezdve egész élete új irányt vett.
„Soha többé a világot, soha többé a bűnt!”
Ez a felismerés indította el megtérésének útján. Nemsokára férje is megváltozott, és együtt a betegek, szegények és haldoklók szolgálatába álltak.
Katalin a genovai kórházban szolgált, később annak vezetője lett. Nemcsak szervezett, hanem személyesen is ápolta a szenvedőket.
Élete végén tanítványok vették körül. Számára Isten nem elsősorban törvény vagy félelem volt, hanem tiszta szeretet.
„Szeretetem oka nem más, mint ez a szeretet.”
1510-ben halt meg Genovában. Később a város védőszentje lett, ma pedig az olasz kórházak egyik mennyei oltalmazójaként tisztelik.