Egy püspököt és két diákonusát arra akarták kényszeríteni, hogy megtagadják hitüket. Ők inkább vállalták a máglyahalált.
Fructuosus Tarragona püspöke volt a 3. században. Valerianus császár keresztényüldözése idején diákonusaival, Auguriusszal és Eulogiusszal együtt letartóztatták.
A börtönben sem tört meg. Imádkozott, bátorította a híveket, sőt még egy keresztelést is elvégzett, mielőtt bíróság elé állították.
A helytartó azt követelte, hogy áldozzanak a római isteneknek. Fructuosus és két társa egyetlen pillanatra sem tagadta meg Krisztust.
„Az egy Istent imádom, aki az eget és a földet alkotta.”
Az ítélet megszületett: mindhármukat elevenen égessék el. Az amfiteátrumba vezetve sem maguk miatt aggódtak, hanem a rájuk bízott közösségért.
„Nem fosztanak meg titeket a pásztorotoktól. Az Úr nem hagy cserben benneteket.”
A lángok között is imádkozva haltak meg. Vértanúságuk annyira megrendítette a keresztényeket, hogy történetüket évszázadokon át felolvasták az egyház liturgiájában.