A római előkelő családból származó Eusztochium fiatalon lemondott a világi életről, hogy Krisztusnak szentelje magát, és később Betlehemben a hit, a tanulás és a szolgálat példaképe lett.
Eusztochium 367 körül született Rómában. Édesanyja, Szent Paula mellett ismerte meg az Istennek szentelt életet, és már tizenkét évesen elkötelezte magát a szűzi élet mellett.
Környezetéből többen próbálták a gazdag, világi élet felé terelni, ő azonban kitartott döntése mellett. Életének középpontja a Szentírás megismerése és Krisztus szeretete lett.
Szent Jeromos tanítványaként mélyen tanulmányozta a Bibliát, és olyan elszántan tanult, hogy a szent szövegeket kívülről is ismerte. Hite nemcsak imádság volt számára, hanem folyamatos keresés és tanulás.
„Könyvvel kezedben kell hogy meglepjen az álom, és a Szentírás lapjainak kell felfogniok lehanyatló fejedet.”
Ezt a gondolatot Szent Jeromos adta át neki: számára Isten igéje nem egyszerű könyv volt, hanem élő kapcsolat Krisztussal, amely egész életét formálta.
Amikor Jeromos Betlehembe költözött, Eusztochium édesanyjával együtt követte őt. Ott segítette a közösség vezetését, támogatta a Szentírás tanulmányozását, és részt vett a rászorulók segítésében.
Édesanyja halála után nagy felelősség maradt rá: egy közösséget kellett vezetnie, és gondoskodnia kellett a szegényekről is. Nem a biztonságot választotta, hanem a szolgálat útját.
420-ban hunyt el Betlehemben. Szent Jeromos szerint élete utolsó pillanatáig Istenhez tartozott, és hűséges tanúságtételével mutatta meg, mit jelent teljes szívvel hinni.