Páli Szent Vince egy szegény parasztcsaládból indult, majd egész életét a szegények, betegek, árvák és elhagyottak szolgálatának szentelte.
1581-ben született Franciaországban. Fiatal papként még ő is a biztos megélhetést kereste, de életét fokozatosan átformálták a nehézségek és a találkozások a szenvedő emberekkel.
1617-ben egy beteg és magára maradt család látványa rádöbbentette: a segítség nem lehet csak jó szándék, hanem szervezett, kitartó szeretet kell legyen. Ekkor alapította meg első Szeretet Testvérületét.
Élete során gondoskodott a gályarabokról, a háborúk áldozatairól, az utcára került gyermekekről és a betegekről. Segítségével új közösségek születtek: a Lazaristák és a Szeretet Leányai.
Nem a hatalom vagy a gazdagság változtatta meg Franciaországot általa, hanem az egyszerű emberekben felébresztett együttérzés. Szervezőként olyan segítséghálózatot épített, amely sok ezer ember életét mentette meg.
„Szeressük Istent, de a két kezünk munkája és arcunk verítéke árán!”
Ezzel a gondolattal élte egész életét: a hit számára nem csak ima volt, hanem konkrét segítség azoknak, akiknek senkijük sem maradt.
1660-ban halt meg Párizsban. Már életében szentként tisztelték, 1737-ben szentté avatták. Ma is a szeretetszolgálat egyik legnagyobb példaképeként emlékeznek rá.