A francia nemesi származású Emília de Vialar rendet alapított, amely világszerte terjeszkedett, miközben egész életében akadályokkal és egyházi konfliktusokkal kellett szembenéznie.
1797. szeptember 12-én született Gaillacban egy jómódú, de nem mélyen vallásos családban. Gyermekkoráról kevés adat maradt fenn, de már fiatalon jámborságot mutatott.
Ifjúkorában belső lelki élményekről és misztikus tapasztalatokról számolt be, de lelki vezető hiányában hite időnként meggyengült.
Később visszatért hitéhez, szüzességi fogadalmat tett, és egyre inkább a szegények segítésének szentelte életét.
1832-ben örökségéből házat vásárolt, és három társával közösséget alapított, amely később Szent József nővérei néven vált ismertté.
A nővérek a szegények gondozását, oktatást és betegápolást vállaltak fel, és rövid idő alatt hivatalos egyházi jóváhagyást is kaptak.
A kongregáció hamar nemzetközi küldetést kapott: Emília nővérei Algériába is eljutottak, ahol járvány idején is helytálltak.
Később azonban súlyos egyházi és hatalmi konfliktusok bontakoztak ki az algériai püspökkel, ami hosszú válságot okozott a közösség életében.
A nehézségek ellenére a rend tovább terjeszkedett: új házak jöttek létre Rómában, Máltán, Tuniszban és más országokban.
Emília de Vialar 1856. augusztus 24-én halt meg Marseille-ben. 1939-ben boldoggá, 1951-ben szentté avatták.