A 19. századi olasz pap nem pénzből vagy hatalomból épített hatalmas segítő otthont, hanem hitéből és abból a meggyőződésből, hogy egyetlen elhagyott emberről sem szabad lemondani.
Cottolengo Szent József Benedek 1786-ban született az olaszországi Brában, mélyen vallásos családban. Édesanyja különösen nagy szeretettel fordult a szegények és betegek felé, ami egész életére hatással volt.
1811-ben szentelték pappá. Torinóban kanonokként szolgált, miközben szabadidejét a szegények, betegek és elhagyott emberek segítésére fordította. A nép csak úgy nevezte: „a jó kanonok”.
Életének fordulópontját egy tragikus találkozás hozta el. Egy beteg, várandós asszonyt és családját minden intézmény elutasított, ő pedig felismerte: Isten arra hívja, hogy otthont adjon azoknak, akiket mindenki más magára hagy.
1828-ban Torinóban létrehozta a „Gondviselés Kis Házát”. Kezdetben csak néhány szoba állt rendelkezésére, de hamarosan betegek, árvák, fogyatékkal élők és hajléktalanok százai találtak benne menedéket.
„Amit a szegényeknek adunk, egészen adjuk oda.”
Cottolengo teljes bizalommal élt a Gondviselésben. Nem vagyonra vagy biztos háttérre épített, hanem arra, hogy a rászorulók szolgálata mindig utat talál majd. Műve idővel egész városrésszé nőtt.
Halála előtt munkatársait arra biztatta, hogy ne féljenek a jövőtől. 1842-ben hunyt el, alapítása pedig ma is folytatja a betegek és elesettek szolgálatát.