Sziénai Katalin egyszerű kelmefestő családból származó lányként vált az Egyház egyik legnagyobb alakjává: pápákat tanácsolt, békéért küzdött, és egész életét Krisztus szolgálatának szentelte.
1347-ben született Sziénában, egy huszonöt gyermekes család utolsó gyermekei között. Már kislányként különleges imaéletet élt: hatévesen látomásban találkozott Krisztussal, hét évesen pedig Istennek ajánlotta életét.
Családja eleinte nem értette döntését, és házasságra akarta adni. Katalin azonban türelemmel kitartott hivatása mellett. Végül csatlakozhatott a domonkos harmadrendi nővérekhez, ahol imádságban és vezeklésben élt.
Éveken át visszavonultan élt, majd egyre többen keresték fel tanácsért. Bölcsessége olyan nagy hatással volt az emberekre, hogy tanítványi közösség alakult körülötte, és még egyházi vezetők is hallgattak rá.
Katalin nem maradt a magányban: békeközvetítőként városok között járt, és fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy a pápa visszatérjen Rómába Avignonból. Leveleiben királyokat, pápákat és egyszerű embereket is Krisztus követésére buzdított.
1375-ben Pízában megkapta Krisztus stigmáit. Élete során betegeket ápolt, ellenségeket békített ki, és sokakat segített megtalálni a hit útját.
Élete végén Rómába költözött, ahol továbbra is az Egyház egységéért imádkozott és dolgozott. 1380-ban, mindössze 33 évesen halt meg.
„Nem a világ zaja, hanem Isten szeretete változtatja meg az emberek szívét.”
Katalin tanításai és írásai, különösen a Dialógus című műve, ma is az Egyház lelki kincsei közé tartoznak.
1461-ben szentté avatták, 1970-ben pedig egyháztanítóvá nyilvánították. Itália egyik védőszentje lett, és ma is a hitből fakadó bátorság példaképe.