A francia forradalom idején tizenhat kármelita apácát, két világi segítőt és egy novíciát végeztek ki Párizsban, mert hűek maradtak szerzetesi fogadalmukhoz és hitükhöz.
A compiègne-i Kármel kolostora 1641-ben alapított közösség volt, amely békében és szegénységben élte mindennapjait a francia királyi udvar szomszédságában.
1789-ben a forradalom elérte a kolostort is, a szerzetesi életet korlátozták, majd fokozatosan ellehetetlenítették a közösség működését.
A nővérek azonban egyhangúan kijelentették, hogy nem hagyják el hivatásukat, és továbbra is szerzetesi életüket akarják élni.
1792-ben kiürítették a kolostort, a nővérek pedig szétszórva, világi ruhában is közösségben maradtak, és titokban folytatták lelki életüket.
A forradalmi hatóságok végül letartóztatták őket, majd Párizsba szállították és a Conciergerie börtönbe zárták a közösséget.
A vád valójában nem politikai volt: szerzetesi hivatásukhoz és hitükhöz való ragaszkodásuk miatt ítélték őket halálra.
„Veni Creator Spiritus”
A kivégzésük napján a vérpad felé haladva is imádkoztak és énekeltek, majd egymás után mindannyian vállalták a halált.
Földi maradványaikat tömegsírba temették, később pedig a közösséget 1906-ban boldoggá avatták.