Egy egyszerű béresnek semmi érzéke nem volt az énekléshez. Egy álom után mégis ő lett az angol keresztény költészet első nagy alakja.
Caedmon egy ünnepségen mindig félrevonult, amikor énekelni kellett. Annyira szégyellte, hogy nem tud dalokat költeni, inkább kiment az istállóba.
Egy éjszaka álmában egy ismeretlen hang arra kérte, hogy énekeljen a világ Teremtőjéről. Bár azt hitte, képtelen rá, mégis megszületett első éneke.
„Énekelj minden dolog Teremtőjéről!”
Reggel emlékezett az egész dalra, sőt tovább is tudta folytatni. Hilda apátnő felismerte a különleges ajándékot, és felvette a whitbyi kolostorba.
A Szentírást hallgatva újabb és újabb énekeket szerzett a teremtésről, Krisztus életéről és az üdvösségről. Versei segítettek, hogy az emberek könnyebben megértsék a hitet.
Élete végén előre megérezte halálát. Kibékült testvéreivel, magához vette az Eucharisztiát, keresztet vetett, és békében adta vissza lelkét Istennek.