Egy asszony, akinek imájára a hagyomány szerint vihar támadt, hogy még egyszer együtt lehessen szeretett testvérével.
Skolasztika Nursiai Szent Benedek ikertestvére volt. Míg bátyja a nyugati szerzetesség atyja lett, ő életét a betegek szolgálatának, a szeretetnek és az imádságnak szentelte.
Amikor Benedek megalapította Montecassino kolostorát, Skolasztika is a közelébe költözött. Évente egyszer találkoztak, hogy Istenről és a lelki élet örömeiről beszélgessenek.
Utolsó találkozásukon Skolasztika érezte, hogy közel a halála, ezért kérte bátyját, maradjon vele hajnalig.
„Amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ő rögtön meghallgatott.”
A hagyomány szerint ekkor hatalmas vihar tört ki, ezért Benedek nem tudott visszatérni a kolostorba. Az éjszakát együtt töltötték lelki beszélgetéssel.
Három nappal később Skolasztika meghalt. Benedek ugyanabba a sírba temettette, amelyet eredetileg saját magának készíttetett.