Európa egyik leghatalmasabb hercege volt. Nyolc gyermek apjaként lemondott minden rangjáról, hogy jezsuita szerzetesként szolgálja Istent.
Ferenc előkelő spanyol családba született. A királyi udvarban nevelkedett, V. Károly császár bizalmasa lett, és fényes politikai pálya állt előtte.
Házasemberként és családapaként élt, nyolc gyermekük született. Életét azonban egy váratlan esemény teljesen megváltoztatta.
Amikor egy császárné temetésén azonosítania kellett a holttestet, mélyen megrendítette a mulandóság látványa. Ettől kezdve egyre inkább Isten felé fordult.
Felesége halála után meghozta a döntést, amely egész Európát meglepte: lemondott hercegi rangjáról, és belépett a fiatal jezsuita rendbe.
Sokan bíborost vagy egyházi fejedelmet láttak benne, ő azonban inkább az egyszerű szolgálatot választotta. Papként, majd rendi vezetőként dolgozott a háttérben.
Később a jezsuita rend harmadik generálisa lett. Irányítása alatt a rend gyorsan növekedett, iskolákat, missziókat és közösségeket alapított szerte a világon.
Élete végén súlyos betegen is engedelmesen vállalt egy hosszú diplomáciai küldetést Európán át. Tudta, hogy ez lehet az utolsó útja.
„Úton vagyok ama végső utazásomban, amelyről nem jön vissza senki.”
Néhány nappal később, 1572-ben Rómában meghalt. A nép már életében „szent hercegnek” nevezte. 1671-ben avatták szentté.