Boldog Sebestyén az első esztergomi érsekek egyike volt, aki még vakságában is a rábízott emberekért gondolkodott: inkább lemondott tisztségéről, mint hogy ne tudja jól vezetni őket.
Sebestyén Szent Márton kolostorának szerzetese volt, és Szent Asztrik társaként részt vett a keresztény hit megerősítésében Magyarországon. Szent István király nagyra becsülte tudását és erényes életét.
Amikor Szent István megszervezte a magyar egyházat, Sebestyént választotta az esztergomi érsekség vezetőjévé. Ő lett az egyik első főpásztor, aki az újonnan keresztény ország lelki életét segítette építeni.
Élete egyik legnagyobb próbája akkor érkezett el, amikor elveszítette mindkét szeme világát. Nem lázadt fel, hanem Isten akaratát elfogadva türelemmel viselte sorsát.
Úgy érezte, hogy vakságában nem tudná megfelelően ellátni pásztori feladatát, ezért inkább lemondott az érseki székről, és átadta azt Asztriknak.
Három év múlva visszanyerte látását. Szent István kérésére újra elfoglalta az érseki széket, és egészen haláláig hűségesen vezette egyházát.
„Inkább akart a tisztség nélkül élni, mint hogy megmaradván benne a nép pásztorát veszítse.”
Ez a döntése mutatja meg leginkább Sebestyén alázatát: számára nem a hatalom vagy a rang számított, hanem az emberek szolgálata.
Boldog Sebestyén életével azt példázza, hogy egy valódi vezető akkor is szolgál, amikor nehézségekkel kell szembenéznie.